hogyan tudsz segiteni

330
 
24.832
előadás
 
néző

A Bohócok a Láthatáron csoport pályázatot hirdet elsősorban fiatal, pályakezdő grafikusoknak új arculat kialakítására


Kiállok érted
projekt során született figyelemfelhívó animáció a prostitúció áldozatává válásról

kattints rá!

 

 

 

Ózd, 2010 augusztus 25.

Hétesi cigánytelep – 250 néző. Játék: 150 gyerek

A telep a rendszerváltás előtt tisztviselőtelep volt, a házak kifejezetten gondozottak, szépek voltak. Az rendszerváltás után fokozatosan költöztek be a szegények, és egyre kevesebb eredeti bérlő maradt. Mára egy kizárólag romák lakta nyomortelep a Hétes, Ózd belvárosától pár percnyire. A telepen mérhetetlen a szegénység. A házak borzasztó állapotban vannak, az utcákon sok a szemét. Kinti WC-je is csak kevés családnak van. Egyetlen kút van az egész telepen, ez szolgál ki kb. 350 családot, ennyien élnek itt. Sok a rágcsáló és a rovar. Munkalehetőség Ózdon az itt élől számára szinte semmi, ugyanis nincs többé szükség az alacsonyan képzett munkaerőre. Kivételt képez pár fiatal, akiket időnként szerencsére közmunkára alkalmaz a város. Mivel a telepiek nagyrésze önkényes lakásfoglaló, a város szociális juttatásaiból is kimaradnak. Egyetlen biztos jövedelmük általában a a családi pótlék. Az éhezés jelentős probléma.  Sok gyerek van, a legtöbb iskoláskorú a kisegítő iskolába jár, a többiek pedig a Bem úti Általáson Iskolába. Van egy óvoda a telephez közel, a kicsik oda járnak. Bódis Kriszta dokumentumfilm készítő több mint tíz éve jelen van a telepen, több filmet forgatott róla, és évek óta megrendezi a Hétesi Alkotótábort augusztus hónapban. A tábor alatt több művész és önkéntes rendszeres foglalkozásokat és alkotóműhelyeket tart a gyerekeknek; ez Hétesen a legizgalmasabb hét az évben. Mi is ennek az alkotótábornak a keretében léptünk fel.

Az előadás az alkotótábor tiszteletére és keretében emelt fából készült színpadon volt, aminek megpróbáltuk csak egyik oldalára ültetni a nézőket, de ez a törekvésünk persze nem sikerült maradéktalanul. Sokan eljöttek megnézni minket, gyerekek és felnőttek vegyesen. A nézők igen élénkek voltak, sok volt a bekiabálás, a felnőttek legalább annyira aktívak voltak, mint a gyerekek. A közönség leginkább a két fiatal, Piperke és Ödön szerelmi kettősére volt fogékony, egy ponton mindenki hangosan és ütemesen biztatni kezdte Ödönt, hogy „Csókold meg! Csókold meg!”  ,mármint Piperkét... Az előadás után sorjátékot játszottunk a gyerekekkel, amiben helyi felnőttek és egyik jelenlevő önkéntesünk s segítségünkre volt, amire 150 gyereknél igencsak szükség van. A játék nagyon jól sikerült, a csapatok lelkesek és korrektek voltak. Szerencsére nagyon jó helyszín kínálkozott a játékra, az alkotótáborra elkészült egy füves terület, focipálya, és itt rendeztük meg a sorjátékot.

Én, Yvette, még másna is a telepen voltam, drámapedagógisi foglalkozást tartottam egy csoport fiatalnak, és sokat időztem a teleen is, beszélgettem családokkal, játszottam gyerekekkel. Nagyon sokan odajöttek hozzám, „Én tudom ám, maga kicsoda! Maga a... Piperke!”- mondta valaki. Mikor erre hangosan nevetni kezdtem, akkor találta csak ki, hogy én a Mama voltam. De a legtöbben Ödönt keresték, hogy az hol van? Meg hogy tényleg Piperkének az ura-e? Hát, mondom, ezeket a titkokat nem árulhatom el...

Yvette

 

Gyermek előadásaink

Banyamosoda

Irány Alaszka

2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010

Űr-zűr